-Hagyja abba, mert nem állok jót magamért! Csapott az asztalra az elkeseredett ügyeletes tiszt.

– Na de hát ez az igazság, én magának sose hazudgálnék!

– Értem. Tehát, maga azért lopta az áramot, mert azt hitte a vezetékről, hogy szárítókötél, amit a villanyóra dobozba rögzített bele. És erre terítette a ruhákat. Fel sem tűnt, hogy valahogy lett áram a vityillójában?

– Így volt. Én mindig megmondom az őszintét, hiszen ismer már engem meg a családomat!

Már az apámat is maga börtönözte be!

– És aztán azért támadtak rá nyolcan a kiérkező járőrökre, mert a családban mindenki epilepsziában szenved, máj áttéttel?

– Ez mind pontosan így igaz, esküszöm a fiam életire! Azokat is ismeri, hát azokat is maga börtönözte be!

– És maga azért bújt el a hűtőszekrényben, mert melege volt?

– Tudja maga, hogy nem bírom én ezt a hőmérsékletet, azé nem is dolgozok, meghát az epilepszia, tudja az miatt se tudok dolgozni. Meg klausztrálfibrómás vagyok, nem rakhatnak magánzárkába se, nem bírom a bezártságot.

– Na jó, ne szórakozzunk egymással tovább. Lopás meg hivszem lesz akkor mára. Maradhat?

– Az jó lesz, úgyis most jön a szülinapom, majd odabe legalább megülöm a családdal.

Az ügyeletes tiszt azon gondolkodott, hogy már csak két éve van a nyugdíjig. De ha így megy tovább, hamarosan neki is epilepsziája lesz. Vagy klausztrálfóbiája. Vagy mindkettő. Májáttéttel.

Az ügyeletes tiszt kiment a helyszínre, mert ezt nem akarta elhinni. Ezt nem tudta felfogni. És ezt odabent senki nem fogja neki sem elhinni.

-Tehát, az történt, hogy ti ketten ültetek a járőrautóban, ez a szerencsétlen Dzsúlió meg szemből felszaladt a motorháztetőre, ami vizes volt az esőzéstől, hasra esett, kifejelte a szélvédőt, ami betört, a szájából a cigi meg beesett az utastérbe, amitől kiégett a járőrautó.

-Ez így történt, főnök. –mondták bólogatva, szinkronban a járőrök.

-És miért úgy jelentettétek be, hogy mi a teendő, ha az összes visszajelző lámpa ég a kocsiban, merthogy lángol a járőrautó?

-Gondoltuk, hogy a törzs úr ne kapjon sztrókot, így kíméletesen akartuk lerádiózni az eseményeket.

-És te, te szerencsétlen Dzsúlió, hát miért csináltál ilyet???- kérdezte a vérző fejsebbel ülő fiatalkorú gyanúsítottat.

– Én csak láttam egy filmet az écsbijón, amiben átszaladtak a serifautón, tudja hogy megy ez. És fogadtunk a Krisztoferrel, hogy úgyse merem. Nyertem egy szál cigit. Az enyim úgyis odalett. Na, ne nézzen már így főnök, nehogy szívinflációt kapjon már.

Az ügyeletes tiszt azon gondolkodott, ha most elindul, még eléri a Jamaicára tartó gépet, egy csak oda szóló jegyre csak futja a SZÉP-kártyáról. Közben felkelt a nap. Az ügyeletes tisztet nem hatotta meg a látvány. Jó ideje nem hatotta már meg semmi. Most mégis közel állt ahhoz, hogy sírva fakadjon.

-Ó, Rómeó! Miért vagy te Júlia! – kérdezte meggyötörve az ügyeletes tiszt a női ruhába öltözött, 18 éves visszaeső bűnöző férfit, majd nagyot szippantott a cigarettájába.

-Tudja főnök, engem köröztek, csak el akartam bújkálni. – mondta kirúzsozott szájával a gyanúsított, majd lehajtotta kisminkelt fejét úgy, hogy a hosszú, pink színű parókája a földre esett. Most még szebb látvány volt, mint eddig, ha lehetett ezt fokozni.

-Értem. Tehát mivel köröztek, ezért úgy gondoltad, hogy nőnek öltözöl, hogy ne ismerjünk fel.

-Ez így igaz, esküszöm mindenre, ami szent, tudja milyen vallásos vagyok. Csak ezé öltöztem gádzsinak.

-Igen, tudom hogy vallásos vagy, rendszeresen jársz a templomba perselypénzt lopni. De mégis miért mentél be így a falubálba? Azt hitted hogy nem ismer fel a falu népe, ahol élsz?

-Mindenki ott volt, az összes testvérem, nem akartam, hogy nélkülem bulizzanak, mégha csak
így álcázva is voltam, tudja mint az a bűvész, az a Kopperfajd Dávid.

-Értem, de akkor mégis miért kellett fejbe verni a Pista bácsit egy sörösüveggel? Miért nem húztad meg inkább magadat?

-Hát mert a Pista bá csak úgy alám kapott tánc közben, hogy azt se tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok-e, vagy lány.

Ezzel nem vagy egyedül, gondolta az ügyeletes tiszt.

– Rendben. Akkor leülöd szépen az eredeti büntit, meg lesz rá egy garázdaság is.

-Köszönöm főnök, magának aranyból van a szíve.

Az ügyeletes tiszt elmélázott. Ha aranyból lenne a szíve, ezek már tuti ellopták volna azt is.

Három éve felajánlottak neki egy nyugis biztonsági őr állást. El kellett volna fogadnia. Ezt nagyon elrontotta. Az érzéstől hirtelen azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány.

-Maga lát engem? – kérdezte az ügyeletes tisztet a feljelentő, talpig alufóliába betekerve, fején fém lavórral, kezében egy flakon vízkőoldóval.

Az ügyeletes tiszt azon gondolkodott, ha ezt az alakot kiraknák a tetőre, tuti befognák a HBO-t a pihenőben és lemondhatná a Netflixet.

-Igen, látom magát, sajnos. Mi a panasza pontosan?

-A szomszédom meg akar engem ölni. Zöld vízkővel! A mosdókagylón keresztül telepíti, ki akar nyírni. Folyton engem figyel. Azt hiszi, hogy őrült vagyok. Ezért vettem fel ezt a láthatatlanná tévő szettet.

-Értem, vagyis hallom, mert nagyon jól működik az álcája, szinte észre sem venni, hogy itt ül. Mit szeretne, mit tegyek ezzel a szomszéddal?

– Szeretném, ha letartóztatná, hogy ne tudjon engem megölni, tudja, a zöld vízkővel.

A feljelentő közben vadul fújkálta magát a vízkőoldóval. Az ügyeletes tiszt elgondolkodott. Ha nem tesz semmit, ez minden nap ide fog jönni, és önjelölt alupáncélos keresztes lovagként fogja ugyanezt előadni, neki meg még két éve van a nyugdíjig. Az hosszú idő. Túl hosszú. Addigra klórmérgezést kap.

-Hát jó. Látta azt a filmet, amiben kitörlik az emberek memóriáját azzal a nyomógombbal? No, én megígérem, hogy kiküldünk egy járőrt, aki megnyomja a gombot a szomszédjánál, így nem akarja majd magát bántani, mert elfelejti a sérelmeket, rendben lesz így?

-Rendben, köszönöm, így jó lesz. Tudtam, hogy maguk segítenek, pedig a fiam szerint őrült vagyok, hogy így ide jöttem.

Én pedig őrült mázlista. – gondolta az ügyeletes.

–Hát, fiúk, ezt egy hétig fogjátok írni…

Nézett az ügyeletes tiszt a megszeppent, lehajtott fejű járőrökre és a hátsó lökhárító nélküli járőrautóra.

– De mi semmi rosszat nem akartunk! – mondták szinkronban.

– Az, egy percig nem volt kérdés. Akkor most összefoglalnátok, hogy mi történt pontosan?

– Hát az úgy volt, hogy jött a bejelentés, hogy a gyankó lóháton menekült, mi meg elfogtuk. Lóilag. És azt mondta a TIK, hogy vigyük be a menhelyre. A lovat. Nem a gyanúsítottat. Hát ez történt.

– Értem. Tehát ti ahelyett, hogy kihívtátok volna az állatbefogót, fogtátok és kikötöztétek a lovat kordonszalaggal a járőrautó lökhárítójához és így elindultatok vele a menhelyre. És azután mi történt?

– Hát így mentünk szépen lépésben, aztán mivel kint volt az egész falu, meg amúgyis nehogy elgázolja valaki, ezért felnyomtuk a szirénát. A ló meg megijedt, letépte a hátsó lököst és elvágtázott. Egyszerűen meglógott.

Az ügyeletes tiszt nézte ezt a két díszhuszárt. Nincs mese, el kell rendelni a ló körözését, akinek különös ismertetőjegye, hogy Skoda lökhárítója van és rendőrségi kordonszalaggal van betekerve. Biztos nem röhögnek majd rajta a többiek, tuti nem. Meredten nézte a monitort és arra gondolt, hogy 30 év szolgálat alatt még nem tették így lóvá.

Az ügyeletes tiszt megérkezett a házhoz, ahol arra lett figyelmes, hogy füstöl a kémény, augusztusban. A járőrök rohantak elé.

-Erre, törzs úr, erre gyorsan!

Az ügyeletes bement és nem akarta elhinni, amit látott. Sok mindent látott már életében, de ekkora balekot még nem. A nappaliban lévő kéményből két láb kandikált ki.

– Hát itt meg mi a rosszseb történt?

– Az úgy volt, hogy bejelentés érkezett, hogy betörtek a házba. Mi gondosan körbekerítettük a házat, bementünk, bent meg nem találtunk senkit. Aztán egyszer csak azt hallom, hogy rimánkodik a kémény. Ott próbált meg menekülni a gyanúsított, de jelentem beleszorult
sörhasilag. Ez történt.

Az ügyeletes nézte a szürreális jelenetet, ahogy az önjelölt augusztusi télapó a kéménybe szorulva szteppelt. Fogadjunk, hogy neked is van zsákodban minden jó, mi? Fogalma sem volt mit tegyen most, mert se alulról, se felülről nem tudták megközelíteni. Hívni kell a tűzoltókat, azok majd kiszedik valahogy.

– Fiúk, már csak egy kérdésem van, mégis miért füstöl a kémény?

– Ja, a gyanúsított Rikárdó mondta, hogy mivel szívelgyengülése van, lehet hogy őt innen már csak tepsiben viszik ki, ezért szeretne még egy utolsót cigizni. Felmentem a tetőre és bedobtam neki egy szál cigit. Megsajnáltam szegényt. Mondta, hogy krisztofóriában szenved, nem bírja a bezártságot. Hát, pedig egy időre tuti bezárjuk, ha onnan kiszedtük és leslagoltuk.

Az ügyeletes jelentette az eseményeket, hogy katasztrófásokat kér a helyszínre, mert a gyanúsított a kéménybe szorulva dohányzik.

Ahogy kimondta, a szíve összeszorult és remélte, hogy mire nyugdíjba megy két év múlva, már csak kétszer fog télapót látni. És egyik se fog beszorulni a kéménybe.

Az ügyeletes tiszt nézte a szakadt nadrágban ácsingózó járőrt, aztán nézte a járőrautót, aztán megint a járőrt.

– Akkor kezdjük elölről. Hogy volt ez az egész?

– Jelentem én ültem az autóban, vezettem, aztán egyszercsak alulról megharapott valami.

– Értem. Megharapott valami, a járőrautóban.

– Igen, igen. Jelentem egy teknős volt az. Tényleg.

– Teknős. Persze. Hogyne. Mi más. És mégis hogy került a járőrautóba egy teknős???

– Hát az úgy volt, hogy a nappalos találta szegényt a főút mellett bóklászva, berakták a kocsiba, aztán kaptak egy küldést és ott felejtették. Benne az autóban.

Az ügyeletes tiszt közelebb hajolt és az ablaküvegen át nézte, ahogy a bébi aligátorteknős a vezető ülésen ülve vígan rágcsálta az EDR rádió zsinórját. Nincs mese, le kell írni a rendkívüli eseményt, mely szerint teknősharapás okozta sérülést szenvedett el a járőr a gépjárműben. Meg hívni kell az állatkertet. Az ügyeletes tisztnek már csak két éve van hátra a nyugdíjig. Azon tűnődött, vajon mennyi állatságot fog addig még látni?

Az ügyeletes tiszt nem tudta eldönteni, hogy minél előbb oda akar érni a helyszínre, vagy bár sose érkezne meg. Ekkora marhaságot még sosem hallott, mint ami történt.

A trafóház mellett ott álltak a járőrök, a gyanúsított meg a mentőben gőzölgött.

– Jó estét fiúk. Meséljétek el szépen, hogy mi történt!

– Az történt, hogy előállítottuk a gyanúsítottat, mert tetten értük, ahogy betört egy italboltba és megivott egy csomó sört.

– És utána?

– Utána az elfogás során a „Már minálunk babám” című népdalt énekelgette.

– És utána???

– Ja utána bevittük, aztán át akartuk kísérni a fogdára, de útközben meg kellett állnia pisilni, tudja, a sok sör miatt. Azt mondta egy percig se bírja ki, nem akartunk kockáztatni. Aztán gondoltuk ne csak úgy a mező mellett álljunk, így bement a trafóház mögé. Aztán amikor annál a résznél járt, hogy „felmegy a legény a fára”, hirtelen felmászott a villanyoszlopon, onnan meg sikeresen felpisilt az egyik kábelre, ami ívet húzott és egy másodpercre megcsapta az áram szegényt. Egészen felvillanyozódott tőle.

Az ügyeletes tiszt nézte a gőzölgő gyanúsítottat, ahogy a mentőben a „Kicsiny falum ott születtem én, nincs ott gyertya nincs ott lámpafény”-t énekelgette, mély átéléssel.

Hát akkor lejelenti, hogy az előállított személyt átkísérés közbeni egészségügyi szünet során felvizelés általi áramütés érte.

Már csak két évet kellene kihúznia nyugdíjig. Utána egész hátralévő életében horgászgatni fog meg keresztrejtvényt fejteni. A gondolattól egészen felvillanyozódott.

– Elmesélné valaki végre, hogy mi történt itt? Kérdezte az ügyeletes tiszt az előtérben a földön ücsörgő negyvenfős, öltönyös társaságot, kezükben művirágokkal.

– Hát az úgy volt, hogy meghalt a papa. Kijött az ügyeletes orvos, meg nem vizsgálta ugyan, de azt mondta az ajtóból, hogy nagyon halott, emiatt mi meg elkezdtünk virrasztani meg iszogatni az emlékére. Mondta az orvos, hogy még több óra mire kiérkeznek a halottszállítók, igyunk nyugodtan addig.

– Értem, részvétem, de mi történt utána?

– Az történt, hogy a virrasztás közepén, mikor már itt volt a fél rokonság, voltunk úgy negyvenen is, akkor egyszercsak a papa felült az ágyba. Mert valószínűleg mégse volt nagyon halott, csak megint tök részeg. Mi meg úgy megijedtünk, hogy feltámadt, hogy hirtelen kitört a pánik, merthogy pánikolásbetegek vagyunk amúgy is mind. És a nagy pánikban véletlen összeverekedtünk a halottszállítókkal, akik pont odaértek, merthogy el akarták vinni a papát, aki meg még nagyon is élt, csak időközben ő is ivott párat a nagy ijedtségre, amitől megint kidőlt és nem tudtuk felkelteni. Ők meg nem hitték el. Esküszöm a papa életére, hogy így volt.

Az ügyeletes tiszt nézte a díszes társaságot, akik az előtérben ültek szakadt öltönyben, kezükben művirágokkal. Közben fogalmazta a jelentését, mely szerint csoportos garázdaságot követett el egy család, akik nem akarták a halott papát odaadni a halottszállítóknak, merthogy még élt, csak tök részeg volt. A gondolattól könnybe lábadt a szeme, hogy megint rajta fog mindenki mulatni.

A rokonság meg nézte az ügyeletest, hogy ennek az embernek tényleg aranyból van a szíve, hogy így meghatódott.

Az ügyeletes tiszt nézte a pórázzal kikötözött kost az előtérben, aki épp letépte a falról a toborzóplakátot és monoton élvezettel elfogyasztotta azt. Legyél te is rendőr helyett, egyél te is rendőrt.

– Fiúk! Mi a hétszentséges atyaúristent keres itt ez a kos?- kérdezte a járőröket.

– Jelentem, utasításra hoztuk be.

– De mégis ki a fene utasított erre?

– Hát jött a bejelentés, hogy a Béla meg akarja ölni a Lajos bácsit. Mi meg kimentünk és akkor láttuk, hogy a Béla kergette a Lajos bácsit, merthogy rákívánt valószínűleg a gatyamadzagjára. Párszor felöklelte szegény Lajos bácsit a Béla, így hívtuk a mentőket. Aztán jelentettem a TIK-nek, akik azt mondták, hogy állítsuk elő a Bélát.

– Értem. És esetleg nem mondtátok nekik, hogy a Béla az egy kos???

– Dede, mondtuk, hogy de hát a Béla az csak egy agresszív állat, de azt mondták, hogy pont azért vigyük be. Az utasítás meg utasítás.

Az ügyeletes tiszt nézte Bélát, a kost, aki az előtérben a cipőtisztító gépet nyalogatta épp, igen nagy élvezettel. Tehát a napi jelentésben most szépen leírjuk, hogy a járőrök intézkedés alá vonták és előállították a potenciális gyil-kost, Bélát, aki rákívánt a sértett gatyamadzagjára, emiatt többször felöklelte. Már csak két éve van a nyugdíjig. Már csak addig kell kibírni ezt az állatkertet, ami itt megy. A gondolat állati jól esett neki.

Az ügyeletes tiszt nézte a gyanúsítottakat. Az egyik egy szál, félig megégett, fehér lepedőbe tekeredve gubbasztott az előállítóban. Mellette ült egy pap ruhás ember, kezében fakaróval.

– Fiúk, elmondanátok, hogy miért van a gyanúsítottakon ez a hacuka? Elhúzódott a farsangi buli? –kérdezte a járőröket.

– Az történt, hogy a Bözsi néninek meghalt a férje tavaly. És azt mondta a Bözsi néni ennek a két jómadárnak, hogy bármit megadna, ha még egyszer láthatná az urát, vagy legalább a szellemét. A gyanúsított meg kitalálta a testvérével, ha Bözsi néni bármit megadna, hogy újra lássa az urát, vagy a szellemét, akkor ők csupa emberségből, segítenek rajta, de akár fizethet is érte, ha már ennyire akar.

– Ahham, és mégis hogyan akarták megidézni neki a halott férje szellemét?

– Szerveztek neki egy szeánszot a gyanúsítottak. Megnézték otthon a Szellemirtókat meg a Drakulát előtte, hogy hogyan kell ezt csinálni. Aztán a pap átment Bözsi nénihez, gyertyát gyújtott neki és kérte Bözsi nénit, hogy tegye szépen az asztalra, ami pénzt megadna, hogy újra láthassa a férjét. Ez a másik jómadár meg addig fehér lepedőbe bújva kint várt, hogy majd ő lesz a halott férj szelleme, aki elteszi a pénzt. Amikor megadta a jelet a papruhás, akkor a kísértet bement, de véletlen rálépett a lepedő aljára, mert túl hosszú volt, aztán ráesett az asztalra, amin a gyertya volt, és kigyulladt. Aztán jelentem a pap ruhás eloltotta a lángoló kísértetet, fröccsel. Amiből utána meg is ittak párat a nagy ijedtségre. Aztán előállítottuk őket.

Az ügyeletes tiszt nézte a fakarós papot, meg a félig elhamvadt kísértetet. Tehát akkor leírjuk, hogy a csalás során a kísértet szellemidézési tevékenység közben kigyulladt, a pap pedig eloltotta, fröccsel. És ezt neki most tényleg le kell írnia. Szellemes, igazán szellemes jelentés lesz ez is!

Már csak két éve van hátra a nyugdíjig. De valahogy úgy érezte, hogy ez a történet is örökké kísérteni fogja.

Az ügyeletes tiszt nézte a gyanúsítottat, aki igazából a sértett. Már szerinte. Szegény megállás nélkül tüsszögött.

– Mondja el akkor szépen uram, hogy mégis miért akar feljelentést tenni?

– Hát mert engem csúnyán átvertek, azért!

 – Mégis, mivel verték át?

– Azzal, hogy venni akartam kokaint estére, tudja, hogy kicsit felpörgessem a bulit a diszkóban. Felszívtam az orromba, és semmi. Felszívtam még egy kicsit, de semmi! Aztán elkezdett hab jönni az orromból. Az a nyamvadt díler, az egy zacskó szódabikarbónát adott nekem. Amitől most meg megállás nélkül tüsszögök. Hapciii!

– Tehát maga fel akarja jelenteni a drogdílerét, merthogy kokain helyett szódabikarbónát adott el magának?

– Így igaz! Ez, csalásnak minősül, engem csúnyát átvertek kérem szépen, egy vagyont fizettem azért, hogy kokaint vegyek!

Az ügyeletes tiszt nézte ezt a szerencsétlent, ahogy az átveréstől teljesen felzaklatva, szüntelenül diszkrét habgombákat tüsszögött a kihallgatóban.

Akkor írjuk meg a feljelentést, mely szerint kokain helyett szódabikarbónát kapott a drogdílerétől.

Az ügyeletes tisztnek már csak két éve van a nyugdíjig. Azon gondolkodott, hogy addig vajon mennyi hülyével fog még találkozni? Hirtelen elfogta a gyomorégés. Még jó, hogy van kéznél szódabikarbóna.

Az ügyeletes tiszt nézte a kihallgatóban a gyanúsítottat, aki nyitott ablaknál ült lehajtott fejjel.

A járőrök tíz perce visítozva röhögtek, emiatt még mindig nem sikerült megtudnia, hogy hogyan kapták el ezt a betörőt.

– Na, fiúk, elég volt ebből, meséljétek már el szépen, hogy mi történt?

– Az úgy volt, hogy bejelentés érkezett, hogy betörtek egy családi házba. Az elkövető összeszedte a készpénzt meg az ékszereket, meg biztosan éhes lett, ezért megette a konyhában a déli maradékot, ami bableves volt.

– Értem, értem. Na és hogyan fogtátok meg a jómadarat?- mutatott a kihallgatóban ücsörgő betörőre az ügyeletes tiszt.

– Az történt, hogy a betörés bejelentése után elkezdték a helyszíni szemlét a kollégák. Amikor is gyanús szagra lettek figyelmesek az egyik szekrényből.

– Gyanús szagra? Mégis milyen gyanús szagra?

– Hát, jelentem szellentés szagra. Ugyanis a betörő nem tudott elmenekülni a lakásból, mert hazaértek a betörés közben a tulajok, ezért elbújt az egyik szekrényben, gondolta majd kioson, ha lefekszik mindenki aludni. Csak közben meg a bablevestől jelentem nem tudta visszatartani a szellentését. Így a helyszínelők követték a szagot és jelentem elfogtuk a szekrényben a betörőt.

Az ügyeletes tisztet a sírógörcs kerülgette. Akkor most leírjuk szépen a jelentésben, hogy a helyszínelők szellentésszag alapján tetten érték a szekrényben elrejtőzött elkövetőt. Ezt már ő maga sem akarta elhinni.

Hirtelen nagyon szeretett volna nem itt lenni. Már csak két évet kell kibírni nyugdíjig. Már csak addig tart ez a tébolyda. Aztán egész hátralévő életében bográcsozgatni fog, például bablevest. Az, végülis, bűnmegelőzési hatású.

Az ügyeletes tiszt nézte a kihallgatóban ücsörgő öregurat, aki katonadalokat énekelt lágy dallammal, miközben permetezőruhát viselt.

– Fiúk, meséljetek, mit csinált szegény kisöreg, hogy be kellett hozni?

– Jelentem érkezett egy bejelentés garázdaságról, hogy valaki a főtéren a bronz lovasszobron ül, és óbégat meg kongat. Kimentünk, ekkor láttuk, hogy a Pista bácsi felült a lovas szoborra és egy cipőkanállal ütlegelte a bronz szobrot, miközben katonadalokat énekelt. Megkérdeztük, hogy mégis mit csinál ott, de azt mondta, hogy ne zavarjuk, mert most háború van és megy a frontra.

– És erre ti?

– Hát egy kicsit nem zavartuk, gondoltuk hátha abbahagyja, de nem akart semmi pénzért lejönni, azt mondta, neki csak a tisztek parancsolhatnak. Amikor megpróbáltuk leszedni, akkor meg elkezdett németül káromkodni és ütlegelni minket a cipőkanállal. Úgyhogy előállítottuk.

Az ügyeletes tiszt bement a kihallgatóba, ahol Pista bácsi énekelte a katonadalokat. Pista bácsi azonnal vigyázzba vágta magát, elvégre egy tiszt jött be.

– Pista bácsi, magának meg mi baja van? Sokat ivott? Vagy megbolondult így vénségére?

– Hát fiam én nem tudom, de az unokám ott hagyta nálam a cigijét, amit szálanként lehet venni, azt én elszívtam, aztán meg már csak arra emlékszem, hogy itt vegzálnak a rendőrök, miközben odakint háború dúl…-majd Pista bácsi menetelni kezdett a kihallgatóban.

Az ügyeletes tiszt már mindent értett, szegény Pista bácsi valószínűleg varázsdohányt szívott véletlenségből, attól képzelte magát újra katonának.

A jelentés tehát arról szól, hogy Pista bácsi új pszichoaktív anyag hatása alatt megpróbált egy bronz lószobrot elkötni permetezőruhában, majd a kiérkező járőrökre rátámadt, cipőkanállal, a hadiállapotra tekintettel.

Az ügyeletes tiszt most nagyon érezte, hogy tényleg nagy baj, hogy nincs korkedvezményes nyugdíj. Milyen jót röhögne rajta ő is, ha ezt másvalaki írná le. De ezt neki kell leírni megint. Elvégre, az élet, az élet írja a legjobb sztorikat

Az ügyeletes tiszt meredten bámulta a talpig fekete latexruhás, kb. 110 kilós fiatalembert, akinek nyakában szájpecek fityegett, a ruha ülepi részén pedig két kivágás hirdette a hátsó fertályát. Mellette egy táskában mindenféle segédeszköz pihengetett. Nagyon letörtnek látszott. Az ügyeletes tiszt egyszerűen nem tudott nem oda nézni.

– Fiúk, mi történt ezzel a hímnemű macskanővel, hogy került ide?

– Az történt, hogy érkezett egy bejelentés, hogy valaki kétségbeesetten segítségért kiabál egy lakásban. Mivel kulcsra volt zárva, a katasztrófavédelem betörte az ajtót, ekkor megtaláltuk szegény embert az ágyhoz kibilincselve meg kikötözve, ebben a szerelésben. Aztán a tűzoltók leflexelték a bilincset mert nekünk nem volt jó hozzá a kulcsunk.

– De mégis, hogy került szegény ebbe a szorult helyzetbe?

– Szakított az exével, aki meg mondta neki, hogy szeretne egy búcsúalkalmat összehozni. Így találkoztak egy bérelt lakásban, ahol ilyen latexruhás-kikötözős-fétisesest játszottak volna. Aztán a hölgy kikötözte az urat, majd hirtelen felpattant, fogta és összeszedte a pasi összes ruháját és otthagyta ebben az állapotban, mondhatni bosszúból, amiért szakított vele. Aztán leflexeltük és behoztuk kihallgatásra az úriembert.

Az ügyeletes tiszt sok csúnya dolgot látott már életében, de ez most nem esett jól a szemének. Egyszerűen nem volt kedve felvenni a feljelentést, de nem volt választása. Ebben a szakmában nincs választás. Még hogy nem a ruha teszi az embert. Akkor kezdődjön a kék ötven árnyalata kihallgatási jegyzőkönyv. Már alig várta. A nyugdíjat.

Az ügyeletes tiszt nézte a bejelentőt, aki a sarokban kuporogva reszketett. Nagyon rémültnek tűnt. A másik kihallgatóban egy ugyanilyen alak várakozott. Odament az előbbihez.

– Jó napot uram, elmondaná, hogy mi történt?

– Az úgy történt, hogy én csak egy autót akartam lopni.

– Értem, természetesen, autót akart lopni, mi mást akart volna csinálni ebben a szép időben. És, sikerült?

– Hát sikerült igen, elloptam egy autót. Aztán amikor le akartam adni a bontóban, kinyitottuk a csomagtartót, amiben benne volt…

– Igen?

– Egy megkötözött ember!

– Te jó ég! És ő meg hogyan került oda?

– Azt mondta, hogy ő is lopott egy drága autót, véletlenül egy alvilági alaktól, aki vissza akarta követelni tőle az autót, de ő már túladott rajta, ezért elrabolták és bezárták ebbe a csomagtartóba. Aztán amikor megálltak tankolni, én pont akkor elloptam szegényt, autóstól. Kérem, csukjanak le mindkettőnket, mert ha ezek megtalálnak minket, ebből nagy baj lesz! –kérlelte a bejelentő.

Az ügyeletes tisztnek hirtelen zakatolni kezdett az agya. Tehát, ez az ember ellopott egy autót lopó elrabolt embert, autóstól. Akkor ez most autólopással elkövetett emberrablás. Vagy emberrabolt emberlopás. Vagy elrabolt ember önkényes elvétele. Vagy inkább agyrém. Igen, ez a megfelelő minősítés. Ezt megint senki nem fogja neki elhinni, ilyen szerencsétlen tolvaj a világon nincs. Akkor, kezdődjön a munka. Legszívesebben bemászott volna a járőrautó csomagtartójába, hátha elrabolják őt is. Mondjuk az ufók.

Az ügyeletes tiszt nézte a 70 év körüli nénikét, ahogy szemüvegben és otthonkában ült a kihallgatóban. Majd nézte az előállítóban ücsörgő gyanúsítottat, akinek bal karján a rendőrség nemi identitását firtató tetoválások voltak, emellett a jobb lábát combtő tájékon hatalmas kötés fedte. Odament a feljelentő idős hölgyhöz.

– Jó napot hölgyem. Elmondaná, hogy mi történt ezzel a jóemberrel? Maga intézte így el?

– Kérem az történt, hogy én éppen aludtam, amikor ez az ember berepült az ablakon.

– Értem. Berepült az ablakon. Hol is lakik ön?

– A hetedik emeleten.

– Értem. Tehát ez a madárember berepült az ablakon, a hetedik emeleten, ez tiszta sor eddig. És mi történt utána?

– Az történt, hogy Alex felébredt és elkapta a micsodájánál fogva. Alex, a németjuhász kutyusom. Igazán hűséges kutyuska.

Az ügyeletes tiszt ezt próbálta összerakni fejben, ezért átment az előállítóba a gyanúsítotthoz.

– Dzsúlió. Mondd már meg nekem, mégis hogyan repültél be az ablakon, a hetedik emeleten???

– Tudja főnök, engem mindenki Páúkembernek hív, merthogy tudok mászni a tetőkön. Felmentem a panelnek a tetejére, azt megcsúszott a kezem, de valahogy ellöktem magamat és hát beestem abba a szobába a szunnyughálón keresztül. A kutya meg odaharapott. Ilyen a jószerencse. Még jó hogy nagyobb baj nem lett!

Micsoda szerencse! A pók tényleg szerencsét hoz. Az ügyeletes tisztnek hirtelen tikkelni kezdett a bal szeme. Akkor most leírjuk a napi jelentésbe, hogy betörés történt a hetedik emeleten, ablakon keresztül történő berepülés módszerével. Már csak két évet kell kihúznia a nyugdíjig. Remélte, hogy nem csak a Páúkember, hanem az idő is el fog repülni addig.

Az ügyeletes tiszt nézte a horpadt tetejű járőrautót. Sok mindent látott már életében, de el nem tudta képzelni, hogy hogyan törték össze a járőrautó tetejét.

– Na, elmesélné valaki, hogy mégis mi a mi a rosszseb történt?

– Hát jelentem az történt, hogy ráugrottak a járőrautóra. És behorpadt.

– De mégis hogyan? Ki? Miért? Hol?

– Jelentem családi botrányhoz voltunk hivatalosak, mivel bejelentés érkezett, hogy hangos szerelmi dráma van folyamatban egy lakásban, mert mindenki szerelmes mindenkibe. A járőr kocsival leparkoltunk a ház előtt, aztán felszaladtunk a lakáshoz. Kinyitották az ajtót, bent meg ment a veszekedés, merthogy Eszmeralda megcsalta Rodrígót Dzsokival. És Moníta, Dzsoki asszonya meg rájött és elmondta Rodrígónak. Emiatt ment a botrány.

– Na és mi történt a szappanopera-bálon ezután?

– Hát azt mondta a Rodrígó, hogyha Eszmeralda nem lehet az övé, akkor ő öngyilkos lesz és kiugrik az ablakon. Mi mondtuk neki, hogy de hát csak a második emeleten vagyunk, az kevés lesz, de nem nagyon érdekelte, meg állítása szerint idén már háromszor lett öngyilkos amúgyis, aztán nekifutott és kiugrott a szobaablakon, telibe a járőrautó tetejére, miközben ordított, hogy „Eszmeraldaaaa”. Onnan meg leszedték a mentősök és bevitték a pszichiátriára. Hát ez történt.

Az ügyeletes tiszt nézte a Rodrígó alakú horpadást a járőrutó tetején. Na, kérem szépen, ez az igaz szerelem! Bár egy szerelmes regényt kellene írnia, nem pedig a jelentést, hogy szerelemféltésből ráugrottak a járőrautóra, a második emeletről.

Jól jönne most egy kis pszichés szabadság neki is. Elég, ha elmeséli ezt az esetet a pszichológusnak, aki erre tuti kiírja vagy egy hónapra, mert azt hiszi, hogy csak kitalálta. De nem volt kedve ezt még egyszer elmesélni, inkább elkezdte megírni a kárfelvételi jegyzőkönyvet a járőrautóra ugró hősszerelmesről.

Az ügyeletes tiszt nézte az összetört Rikárdót, aki számos helyen gézzel körbe tekerve ült a kihallgatóban, az aulában meg 3 másik fiatal gubbasztott a széken megbilincselve. Mellettük kéziszerszámok voltak bűnjeltasakokban.

– Fiúk, mi történt ezzel a múmiával meg a szerelőbrigáddal? –kérdezte a járőröket.

– Az történt, hogy jöttek a fiúk kábelt lopni az állomás mellé.

– Na igen, mi mást lehetne csinálni ezen a szép nyári estén! És, hogy sikerült a mutatvány?

– Hát úgy, hogy meg akarták várni az utolsó vonatot és utána vágni a kábeleket. De amikor megérkezett az utolsó vonat az állomásra, a Rikárdó a vonat elé állt poénból, boxoló állásban, a többiek meg közben videózták, gondolták felrakják majd a netre, hogy milyen kemény gyerek ez a Rikárdó. De a vonat nem állt meg, hanem túlfutott a peronon, és elütötte Rikárdót. Aztán jöttek a mentősök és összeszedték, a vonat csak elsodorta. A fiúk meg úgy megijedtek, hogy világgá szaladtak, de viszonylag könnyű volt őket felismerni a szerszámokkal a kezükben az éjszakában, így összeszedtük őket gyorsan.

Az ügyeletes tiszt nézte a vadkelet hőseit, akiknek ennyi eszük volt, hogy levideózták magukat a bűncselekmény megkezdésekor, amit utána feltettek volna a netre. Ezt valószínűleg nem gondolták végig, bár valószínűleg életükben még soha nem is gondolkodtak. Azért ezt a videót is sokan megnéznék, ahogy boxoló állásban kiüti a vonat szegény Rikárdót.

Ha két év múlva nyugdíjas lesz, utána legalább ingyen utazik majd a vonaton. Csak ezek addig el ne lopják a síneket is, kábelestől, vonatostól. járőrautóra ugró hősszerelmestől.

Az ügyeletes tiszt nézte a váróteremben összezsúfolódott násznépet. A menyasszony nyakig tortás ruhájában alig fért el a kihallgatóban. Na, ilyen jól öltözött brigádot is igazán régen látott már ez a helyiség!

– Fiúk, meséljetek, hogy került ide ez a sok partyállat?

– Az történt, hogy lakodalmat tartottak éppen. Aztán egyszer csak eltűnt a menyasszony.

– Értem. De úgy látom meglett.

– Igen, meglett, ugyanis rajtakapta a vőlegény a menyasszonyt, hogy éppenséggel a vőlegény testvérével hátulról elhálja úgymond a nászéjszakát, az étterem mosdójában, merthogy ők titokban szerelmesek egymásba, is.

– Ó jajj nekem. Megint egy szerelmi dráma. És azután mi történt?

– Utána a vőlegény elkezdte kergetni a menyasszonyt meg a saját testvérét. Aztán ebbe belekapcsolódott a násznép is, mindenki mondta a saját igazát. Mi nem tudjuk honnan, de szereztek a belváros közepén kapát, botokat, baseball ütőket, aztán egymást verték, amivel érték. Meg ütötték egymást székkel, rántott hússal, pezsgősüveggel, nászajándékokkal, tényleg mindennel. Aztán a vőlegény belelökte a menyasszonyt a tortába és megfenyegette, hogy felszeleteli, mint a tortát, hogyha neki ennyit ér az ő szerelme. Na, itt érkeztünk meg az erősítéssel együtt és állítottuk le a lagzit.

Az ügyeletes tiszt nézte a kiöltözött, ételmaradékokkal borított brigádot.

Hát, az igaz szerelem ilyen, olykor fájdalmas tud lenni. Mire megírja a 129 vendég csoportos garázdaságos jegyzőkönyveit, az neki is fájni fog, viszont addigra ő el is mehet nyugdíjba, végre. Az ifjú pár meg nem együtt megy nászútra úgy fest. Vagy ki tudja, ezeknél sosem lehet tudni, hogy épp ki kibe szerelmes. A szerelem meg nem ismer határokat, ahogy az emberi butaság sem.

Az ügyeletes tiszt nézte a bekötött fejű urat az egyik kihallgatóban, aztán nézte a másik embert a másik kihallgatóban, akinek szakálla majdnem a földig ért és alig látszott ki a koszból. Bement az első emberhez.

– Magával meg mégis mi történt, ki verte fejbe?

– Kérem az történt, hogy vettem egy lakást. Tudja, önkormányzati árverésen. Nekem azt mondták, hogy a lakást évek óta nem lakja senki, és merthogy önkormányzati tulajdon, így az árverésen megvettem. A számlákat nem fizette senki, a leveleket nem vették át, a lakásban se láttak senkit jó ideje a szomszédok, így úgy gondolták, hogy biztosan elköltözött a lakó.

– Igen értem. És utána?

– Megvettem a lakást, de kulcs nem volt hozzá az önkormányzatnak, merthogy azt mondták, a régi lakó biztosan elvihette, amikor kiköltözött. Aztán miután enyém a lakás, gondoltam feltöröm az ajtót és szétnézek, de csak késő estére értem oda. Az ajtót befeszítettem egy pajszerrel, aztán amikor bementem, ekkor ez a koszos hippi rám kiabált, hogy „mocskos betörő”, és leütött. Mint kiderült, ő nagyon is életben van, csak évek óta nem tette ki a lábát sem a lakásból sem nagyon, maximum éjszaka, emiatt nem látta senki. Szóval nagyon úgy fest, hogy vettem egy lakást, a benne lakóval együtt. Most ilyenkor mi a teendőm? Megtarthatom?

Az ügyeletes tisztnek fogalma sem volt róla, mi a teendő ilyenkor, amikor az ember vesz egy lakást, a benne lakóval együtt. Esetleg örökbe fogadhatnák egymást, vagy összeköltözhetnének. És most jó kérdés, hogy betört-e vagy sem az ember, a saját lakásába, amit a másiknak végülis nem mondtak fel. Hirtelen nagyon elkezdett fájni a feje. Jogilag mindenkinek igaza van, miközben senkinek nincs igaza. Még jó, hogy ő rendőr, így nem kell azon aggódnia, hogy vesz egy lakást emberestől, mert úgysem telik neki rá.

Az ügyeletes tiszt nézte a járőröket, akik a fejüket vakarva nézték az előállítóban ücsörgő hajléktalant.

– Mi a baj, fiúk?

– Az a baj, hogy igazoltattuk ezt a hajléktalant.

– Igen, eddig értem.

– És amikor lekértük a nyilvántartóból, kiderült, hogy ez az ember évek óta halott!

Szellemes! Ma is szellemes nap lesz! Mostmár az ügyeletes tiszt is a fejét vakarta, hárman álltak így fejvakarva. Az ügyeletes tiszt odament a hajléktalanhoz.

– Jó napot uram. Elmondaná, hogy maga mégis miért halott?

– Én nem tudom. Én azt hiszem, hogy élek.

– Igen, én is úgy látom. De akkor hogy lehet mégis halott?

– Fogalmam sincs. Nem emlékszem olyanra, hogy meghaltam volna, bár múlt héten nagyon berúgtam, de szerintem akkor sem haltam meg.

– És nem történt magának igazolvány vesztése?

– De, de az volt, öt éve elveszítettem, de utána csináltattam újat. Nekem most mi a teendőm? Hogy fogok én feltámadni? Halottaknak adnak hitelt a kocsmába?

Az ügyeletes tiszt sejtette már, hogy mi történt. Valamelyik hajléktalan megtalálta ennek a szerencsétlennek az igazolványát, mikor elveszítette, majd mikor meghalt, arról azonosították, biztos hasonlítottak is egymásra, ez gyakori. Így nyilvántartásilag meghalt ezekkel az adatokkal, viszont egyébként meg életben van.

Hát, ezt nem lesz egyszerű megmagyarázni, hogy miért igazoltatnak a járőrök halottakat, majd jönnek a „na mi van, kevés a statisztika?”-poénok.

Az ügyeletes tiszt sok mindent csinált már pályája során, de halottat még nem támasztott fel. Majd elmeséli az unokáinak, ha nyugdíjas lesz, milyen menő a nagypapi. A következő a vízből bort-dolog lesz, annak több haszna van, főleg a nyugdíjas években.

Nekiállt tehát papíron feltámasztani ezt a szegény élő-halottat.

Az ügyeletes tiszt nézte a zsír új rendőrségi Navarát, aminek a szélvédőjéből egy kuktafedő állt ki.

A KMB-s meg csak toporgott mellette és nem nagyon mert belekezdeni a mondandójába.

– Te, te, te… te, mi történt a vadonat új autónkkal? Hogy kerül bele a szélvédőbe ez a kuktafedő?

– Az történt, hogy ültem bent a KMB irodában. Aztán bumm.

– Mi az, hogy aztán bumm?

– Hát hallottam egy nagy robbanást. És kirohantam az utcára és azt láttam, hogy a Lajos bácsi, a KMB iroda szomszédjában lakó, nyakig cefrésen futkorászik, a Panni mama meg kergeti a sodrófával. Aztán nagy nehezen lecsillapítottam őket.

– De mégis mi történt? Hogy történt?

– Hát kiderült, hogy a Lajos bácsi azt hazudta a Panni mamának, hogy lekvárt főz a konyhában a kuktában a szilvából, de aztán mégis inkább pálinkát főzött belőle. Aztán a kukta meg valahogy felrobbant a pálinkafőzés közben, mert ezer éves volt, és nem nyílt ki a szelep. Aztán akkorát robbant, hogy a kuktafedő kirepült a konyhaablakon aztán beleállt a céges Navara szélvédőjébe. Mondhatnám ennyi a fedő-sztori.

Az ügyeletes tiszt csak nézte a sokadalmat. Mindenhol bevetési ruhába öltözött emberek voltak, akik fel-alá mászkáltak. A kihallgatóban pedig egy feldúlt férfi átkozódott. Bement hozzá.

– Nos, el tudná mondani, hogy mi történt magával?

– Én otthon ültem, amikor egyszer csak dörömböltek az ajtón. Én odamentem az ajtóhoz, megkérdezték, hogy én vagyok-e Roméró, aztán betörték az ajtót, rám ugrottak és megbilincseltek. Én hiába kiabáltam, hogy nem én vagyok, meg hogy ártatlan vagyok, azt mondták, azt bárki mondhatja, aztán meg behoztak.

– De uram, ok nélkül nem hoznak be senkit!

– De én ártatlan vagyok!

– Mindenki ugyanezt mondja, higgye el.

– Igen, de a gond ott kezdődik, hogy én nem Roméró vagyok, hanem Rómeó! 

Az ügyeletes tiszt kiment a bevetési ruhás fiúkhoz.

– Fiúk, megint rossz címre mentetek be?

– Nem egészen, hanem a gond az, hogy a 27 négyzetméteres lakásban lakik egy Rómeó, egy Roméró, egy Ronaldo, egy Ricardo, egy Rodolfó, egy Rodrigo, egy Roberto, meg egy Rafaello. Mire betörtük az ajtót, elfelejtettük, hogy melyiket is keressük pontosan. Így behoztuk, aki otthon volt. Mellesleg őt is körözik. Szóval így azért reméljük nincsen gond.

Az ügyeletes tiszt azon gondolkodott, hogy ő alig fér el az 55 négyzetméteres lakásában egyedül, mások meg 27 négyzetméteren laknak nyolcan. De mégis hogy? Meg még aki nincs oda bejelentve sem. Hát ez szép. De legalább körözik szegény Rómeót is, így azért megnyugtató a helyzet. Így a jelentésben meg lehet szépen indokolni, hogy körözött személyt kerestek, azért törték be az ajtót. Ehhez a munkához kell szerencse is nem kevés, az biztos. Na meg ezen a környéken névmemória sem árt.